Nani&Zitus

Egyre több olyan könyvet olvasok az utóbbi időben, melyek esetében a cselekmény maga nem feltétlenül egy világrekord sajtótermék, cserébe viszont a szerző olyan hangulatot teremt írásával, ami messze kárpótol a sztori esetleges hiányosságaiért. Tudom, ez nem egy bíztató első mondat, és sok Tracy Chevalier rajongó most úgy horkan fel, mint a sebzett vad, de akkor is tartom magam az álláspontomhoz, ráadásul ezért is merészelem egy posztba szerkeszteni a négy Chevalier regényt. 

Első élményem az írónőtől a Hulló angyalok volt, és ezzel a könyvvel kapcsolatban mindjárt meg is ragadnám a lehetőséget, hogy úgymond érzelmi kivételként kezeljem a másik hárommal szemben. Már csak azért, mert a négy közül még ez volt az, amelyiknél azt éreztem, hogy van valamiféle magvas mondanivalója. A történet a 20. század elejének Anglijában játszódik, két család egyéni-, illetve közös, valamint a kor társadalmi változásainak tragédiájáról szól. Választójogért harcoló nők, egy a családját elhanyagoló édesanya, házasságtörés, rongyrázás, négy gyermek véd- és dacszövetsége, a temetőhöz való fura vonzódás, pergő és egyben szívbemarkoló események. Persze ennek a történetnek az olvasásakor ezt még nem tudtam, de azért elmondhatom, hogy Chevalier-ra minden regénye esetében jellemző, hogy különböző szereplők nézőpontjából gombolyítja a történet fonalát, ami szerencsés módon ébren tartja az olvasó érdeklődését. Üdítő az olykor bugyuta, vagy kimondottan éleslátó karakterek mondanivalójának váltakozása, ráadásul a történéseket is rendkívül sok irányból világítja meg ezzel az írónő.

Ugyanez a hatás jellemző A hölgy és az egyszarvú című könyvre is, holott ez a regény teljesen más korban és egyben teljesen más helyszínen is játszódik. Nicolas Des Innocents története a középkori Franciaországba, illetve Belgiumba, valamint a faliszőnyeg készítés világába kalauzol el minket. Igaz, ez a regény is élvezetes olvasmány, én mégis úgy éreztem, hogy lényegesen “egyszerűbb” a Hulló angyaloknál. Az én szememben gyakorlatilag két kérdéskörre korlátozódott a cselekmény: vajon sikerül-e elkészíteni a megrendelt faliszőnyegeket az elképesztően rövid határidő lejárta előtt, illetve hogy a néhány száz oldalas terjedelem alatt a csélcsap Nicolas-nak hány nőt sikerül magába bolondítania. Ugyanakkor viszont nem akarom elvitatni a szerzőtől azt a hangulatteremtő képességét, hogy éreztem a középkori utcák és kocsmák bűzét az orromban, hogy láttam magma előtt a vak szőnyegkészítő lány elmesélésében a tavaszi virágokat, vagy hogy nekem is könny gyűlt a szemembe, mikor valami megható mozzanat került terítékre. Igen, ekkor már éreztem, hogy Chevalier tényleg tud valamit.

Mindezek után az Ártatlanok iparosodó Angliájának rideg és kegyetlen hangulata szinte felért egy arculcsapással, de ebből is csak néhányszor tíz oldal kellett ahhoz, hogy belesimuljak a cselekménybe, és alig várjam, miként alakul a gyászuk elől vidékről Londonba menekülő Kellaway család sorsa. Ennél a regénynél kezdtem először azt érezni, hogy az írónő könyveinek talán nincs felejthetetlen mondanivalója, viszont igen is felejthetetlen hangulatuk van. Egész biztos alig emlékszem már egy-egy névre a történetből, viszont emlékszem a londoni polgárok eszelős törtetésére, inuk szakadtáig való igyekezetére, hogy anyagilag a felszínen maradjanak, emlékszem a Jem és Maggie között szövődő első szerelem finomságára, és emlékszem arra a megmagyarázhatatlan, ösztönös szimpátiára is, amivel a két gyermek a forradalmár William Blake-en csüggött. Fantasztikus Chevalier-ban, hogy egy zord, embertelen környezetbe is tud melegséget, meghittséget, emberi érzést csempészni, s még ha a regény nem is egyértelmű happy end-del záródik (ez jó, nagyon is jó), a reményt meghagyja.

Negyediknek hagytam A kék szűz-et, egyrészt természetesen azért, mert a négy regény közül ezt olvastam utoljára, másrészt viszont azért, mert ennek a történetnek van egy pici specialitása, nevezetesen, hogy félig a jelenben, félig a múltban játszódik. Két nő furcsa, évszázadokat átívelő családi kapcsolata áll ennek a történetnek a középpontjában, két nőé, akik közül egyik sem találta/találja helyét az életben. Isabelle azért, mert vörös haja miatt a kor boszorkányként kezeli, Ella pedig azért, mert Amerikából Franciaországbó költözve a kisváros társadalma nem fogadja be őt. A francia föld az, mely elindít valamit Ellaban, egészen addig, míg fényt nem derít a rokoni szálra, mely összeköti kettejüket. Ha eddig nem méltattam volna eleget az írónő által megfestett hangulatokat, akkor íme itt egy újabb adag dícséret, megtetézve azzal, hogy A kék szűzben külön szerepet kapnak a két nő belső hangulatai is. Ella sokszor érzi a múlt hívó szavát, sőt, a sármos helyi könyvtárost leszámítva ezek segítik leginkább a rejtély megoldásában. A hulló angyalok után talán ez a regény tetszett legjobban, alaposan kidolgozott, emberközeli, ráadásul kiválóan festi le a franciák sznobságát, és hogy mennyire képtelenek befogadni más nemzetek szülötteit. 

Azt hiszem, Tracy Chevalier nagyszerű írásai közül már csak a legklasszikusabbat, a Leány gyöngy fülbevalóval-t nem olvastam, de mindezen élményeim után biztos, hogy egyszer arra is sort fogok keríteni. Ráadásul az írónő felkerült nálam egy olyan listára, melynek abszolút vezetője Anna Gavalda, aki kitűnően lavírozik szépirodalom és a csajos-romantikus regény határvonalán. Chevalier talán nem olyan szívbemarkolóan profi, nem olyan könnyeden kiváló, mint Gavalda, de nálam erősen közelít.