Nani&Zitus

Meglehetősen ellentétes elképzelések vezettek addig, hogy végül elolvassam ezt a könyvet. Először is, kapcsolatom a sci-fivel úgy kezdődött, hogy NEM, én aztán soha! De ezt talán említettem már. Aztán jött néhány jobb sci-fi az életemben, meg Zitus beszámolója az Alapítvány trilógiáról, és kíváncsi lettem. Pedig az űrben röpködős, űrhajós témán kívül pont a robotok voltak azok, amik még mocskosul nem érdekeltek, ehhez képest a húsz Asimov könyvből, ami a polcunkon van, valahogy alapnak éreztem, hogy ezt vegyem le először. 

És hát nem csalódtam! Talán egyrészt azért, mert egy amolyan novellás kötetről van szó, nem kimondottan összefüggő regényről, másrészt, mert amellett, hogy nagyon élők és „emberiek” a történetek, igencsak elméletiek is. Ugyanis a robotika három alaptörvényére épül mindegyik. 

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és Második Törvény előírásaiba. 

 E a három pont így önmagában nem tűnik bonyolultnak, mégis bőven elég ahhoz, és lehet rajta annyit csavarni, hogy az összes novella érdekfeszítő és izgalmas legyen. Asimov írásaiban a robotok hol dadaként, hol munkaerőként, tudományos kérdések megoldóiként vagy politikusként szerepelnek, ám az írónál csak nagyon ritkán vetődik fel az a lehetőség, hogy az általunk teremtett lények leigázzák az emberiséget. Asimov szerethető, kedves és hasznos „gépekről” ír, és mindemellett persze szerethető emberekről is. Főként egy robotpszichológusról, aki egy egész életet átívelő, áldozatos munkával teremtette meg a körülményeket ahhoz, hogy ember és robot békésen élhessen egymás mellett.                                                   

Nagyon érdekes, nem hétköznapi filozofálásra lehetőséget nyújtó könyv ez, szerintem elkerülhetetlen, hogy az olvasó elgondolkodjon rajta, vajon ezek a dolgok tényleg megvalósíthatóak-e, esetleg már megvalósultak? Félelmetes, ugyanakkor izgalmas lehetőségek és felvetések gyűjteménye az Én, a robot, amit mindenkinek olvasnia kéne, aki nem fél belátni, hogy merre tart a világunk.